Hát, hatalmas horrorsztori volt… éjjel, negyed egy környékén, miközben békésen pötyögtem a TCE-t, kaparászást hallottam a szobám egyik sarkából. Odanézek, erre egy rohadt nagy pók kirohan a cuccaim közül. Csak, hogy érzékeltessem: LÁTTAM a szőröket a lábán. Valami tarantulaféle volt, vagy nem tudom, anyám, aki nem látta, elintézte azzal, hogy nagyranőtt keresztes. De könyörgöm, az a szörnyeteg akkora volt, mint egy söralátét!!! És baromi gyorsan szedte a nagyranőtt kersztespók-lábait, én meg imádkozhattam, nehogy berohanjon az ágyam alá, mert onnan még Hagrid se tudta volna kiszedni. Ja, meg mert nem bírtam volna, ha éjjel felmászik hozzám altatódalt énekelni.
Felültem az ágyon, erre megállt, aztán berohant egy könyvtorony mögé, miközben kézbe kaptam legközelebbi rögtönzött fegyveremet, az „A balta” című könyvet. Ezután kb. tíz percen át egy egy négyzetméteres területen idegölő módon cselezgettük egymást, Aragog megpróbált elbújni a random elhelyezett könyvkupacok között, én meg igyekeztem nyílt terepre üldözni, hogy agyonüthessem, miközben válogatott káromkodásokat sziszegtem neki, és reméltem, hogy anyám tényleg füldugóval alszik.
Végül nem bírta tovább cérnával, Aragog kijött a könyvtornyok kies vidékéről az íróasztal előtti pusztaságra, mire én egy Baziliskus gyorsaságával gráááh, agyonvertem a könyvvel, aztán muhahahahaaa… azóta is várok Fricsre, hogy eltakarítsa.
XD
Csak mert olyan régen írtam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése