Amúgy röviden ennyi:
Anno a szüleim kölcsönt vettek fel a lakásra, ami okés is lett volna, ha az fizetve van normálisan. Csakhogy nem lett, így elkezdték tiltani a fizetésük felét, ami szintén rendben ment volna, ha apa nem lép ki a munkahelyéről, ugyanis azzal, hogy kilépett, nem volt fix bevétele, amiből tilthatták volna a tartozást, így rámentek a lakásra. A kedves emberke akinek tartozásunk volt, nagy kegyesen adott 15(!) napot arra, hogy kipakoljunk és új lakást nézzünk... Azt hittem a skalpom lerántom, de komolyan. Na mindegy, kicsit vicces volt, maga a folyamat is.
Aztán ugye lepecsételték a lakást, a benn maradt cuccokkal együtt, de arra kaptunk még 30 napot, hogy elvigyük őket. Hát ja, azok maradhattak, mi nem.
Meg is találtam azt a levelet, amit nemrég küldtem barátnőmnek, s abban leírtam, hogy miként zajlott, szóval inkább bemásolom, mert egyszerűbb, mint újra leírni. A lényegtelen dolgokat meg majd kivágom belőle. xD
Ez lenne:
"... kedden kipakoltuk amit tudtunk, vagyis minden olyat, ami mozdítható, de a bútorokat ott kellett hagynunk, mert azokat nem tudtuk elvinni, ugyanis nem volt mivel. Péntektől hétfőig azzal szenvedtünk anyáékkal, hogy apát rá tudjuk beszélni arra, hogy ugyan jöjjön már el segíteni (a család többi tagja nem tudhatja egyelőre, mert abból botrány lenne), de nem volt hajlandó, mert neki mindig közbejött valami és közben hazudozott össze-vissza. Ő azt mondta, hogy már hétfőn beköltözhetünk, de kiderült, hogy még nem... Szóval kedd lett belőle.
Kedd reggel fél nyolckor arra keltem ki, hogy apám ott veri a nyálát, hogy tízig nekünk mindent ki kell pakolni a lakásból, mert jönnek és lecserélik a zárat, lepecsételik az ajtót (ami annyit jelent, hogy amíg ott vannak cuccaink addig se mi nem tudunk bemenni, se az új tulajdonos, ahhoz időpontot kell egyeztetni). Ami mozdítható volt levittük, de a bútoraink és még egyéb cuccos maradtak... Oké, lenyeltük, mert 30 napunk még van arra, hogy kivigyük, de már nem akkor mikor nekünk tetszik, csak időpont egyeztetéssel.
Lent várakoztunk egész nap a kocsiban arra várva, hogy jöjjön a telefon az albérlet tulajdonosától, hogy mehetünk. Hát olyan 14 óra fele jött is, de azzal az üzenettel, hogy ő magánnyomozó és kinyomozta, hogy miért dobtak ki minket az előző házunkból és ő nem érzi fixnek a bevételét, ezért inkább mégse adja ki nekünk.
Ne tudd meg mit éreztem... Ott álltunk a kocsinál, ami dugig volt a holmijainkkal azzal a tudattal, hogy nincs hová mennünk.
A nap további része azzal telt, hogy olyan albérleteket kerestünk, ahová azonnal be lehet költözni. Ezt persze nagyban nehezítette, hogy zuhogott az eső, a kocsi hátulja meg nyitott volt...
Végül is találtunk egyet, de ez.... komolyan mondom, mint egy lepukkant csöves szálló. Retkes, ronda, fülledt, dohos... A járólapok, a padlószőnyeg állapota is katasztrófa, hiába nyaltuk fel, akkor is csak papuccsal van gusztusunk rálépni...
Gondolom ezért is engedték meg, hogy azonnal jöjjünk, mert különben a kutya se venné ki... Máshol is próbálkoztunk, de mindenhonnan elutasítottak, mert gyanús volt, hogy azonnal akarunk költözni.
Volt ami normális volt, be is engedtek volna, de ott meg előre kellett volna fizetni ott helyben 130 ezret, annyink meg nem volt."Kábé ez az. Lehet, hogy kissé zavaros, de ez így néz ki: az első bekezdésben említett kedd, az egy héttel korábbi, mint a következő kedd, s így már azt hiszem az időzavart is megoldottam. :)
A változás azóta annyi, hogy a lakás jobb állapotba került és már merek mezítláb sétálni bent... x)
Amúgy veletek mizu? Komolyan jó rég nem beszéltünk sehogy se (bár ez rajtam múlt leginkább). Serát is vissza kéne hívni valahogy, nem?
A TCE-vel mi van? Azt láttam, hogy le lett szedve mindenhonnan, de várható valamikor az újratöltése? Már nekem sincs meg lementve, mert ez már a nem tudom hanyadik gép, amit használok és folyton elvesznek a holmijaim. xD
A nyaram eddig tök jól telik, bár most megint kutyaőrület vette kezdetét nálam... Komolyan nem tudom mi bajom van, de ez már nem normális. xD Tök mindegy milyen állatot látok meg, de ha megtetszik, azonnal kényszert érzek arra, hogy befogadjam. "Még jó", hogy itt nem lehet kutyát tartani...
Elsőnek egy bullterriert akartam, mivel mindenki szerint tök ronda, de nekem tetszett, és a tulajdonságai is nagyon szimpatikusak voltak. Oké, hónapokig kitartottam mellette, csak aztán öcsém mutatott egy videót a boston terrierről, és én azonnal beleszerettem (főleg a hangjába). x) Meg belegondolva jobb egy ilyennel kezdeni, mint rögtön egy harci kutyával, nem?
Egyébként ez volt az a video (nem kiakadni túlzottan xD):
http://www.youtube.com/watch?v=dp-4dqTG4dg
Még mellékesen, a macskám is jól van, éppen a bolhákat irtom róla. xD Ugyanolyan kis gonosz mint volt, csak már azóta megnőtt és kicsit bújósabb, valamint hisztisebb. xD
Hát így hirtelen ennyi ugrott be, aztán majd írok még. Ezek voltak az első gondolataim, bocs, ha kicsit zavarosak és süt belőlük az összeszedetlenség. :) Igyekszem legközelebb értelmesebben írni, főleg mivel ezek már bejegyzések lesznek, nem csak kommentek. :)
Miááááu!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése